Franz Kafka vallomása a kierlingi tüdőszanatóriumban, 1924. június 3-án, röviddel halála előtt
Fogalmam se volt arról, hogy létezik gyilkos fegyver
az íráson kívül is,
hogy kettétört Napok zuhanó guillotine-jaival,
fagyba mártott nádszálak hegyével
a törvénykönyvek szerint ölni szoktak.
Rutinosan csavartam le a nő mellbimbóit,
mint bérgyilkos a hangtompítót,
mert én mellet
női mellnek,
jogot jogosnak
nem láttam soha, ahogy misebort kortyoló
nyelvek neveznék,
ádámcsutkát pattogtatva csodaként.
Hiába tapogatóztam el
egészen a duzzadó ágyékú
kocsmavilág kilincséig,
képernyőinek belsejéből mindannyiszor kitoloncoltak,
vonyító frekvenciákkal tépették volna húsomat,
lyuggatták volna tüdőmet,
ha nem építek magam köré Kastélyt,
jelzálogból, hitelből,
majd magam vezénylem a végrehajtást
zenekarra és kórusra.
Mivel az élet: függő jogi helyzet,
tartózkodjanak, kérem, az olyan terminus technikustól,
mint elmúlás vagy magány ,
gyorsítsák a teremtést hatályos igévé,
de beszédjük tempója legyen a Hét Nap köbgyöke,
fájdalmuk emelkedjen hatványra: feszületre.
Vallomást nem merek tenni,
kő kövön itt nem maradna.
Több sivatag feszülő bicepszét
tartottam vízsugár alá
a büszke Európa összes talárjánál,
kik zsebórák köldökzsinórját kötik
a skatulyában őrzött tejfogak mellé.
Szívdobbanásom súlya alatt
akkor fog hanyattesni a rét,
fűszálai a félelemtől
körmönfont paragrafussá kulcsolódni,
amikor maguk vállfára teregetnek
szakálltüzet,
rojtos mellkasú férfifelhőt.
Mert hiába La Manche-csatorna,
Atlanti-óceán,
paragrafusaik tekeregnek, csavarodnak,
csak arra nem jönnek rá,
amire én Prága reumás falai között –
Aki az igazságot relatívnak mondja,
azt hívják dilettánsnak.
Megölhetnek engem ezért,
föl is akaszthatnak,
hihetik, hogy Iustitia kivénhedt sztriptíztáncos,
Hold és Nap serpenyői közt egyensúlyozgató,
ár-apály-tomporú szajha,
kinek hamvadó méhétől a férfiak megundorodnak,
szeméremdombja alól kifordul parázna nyelvük –
én látni fogom akkor is,
akkor is látni fogom:
egyik keblén parázslik,
másikon megfeketedik a Nap.
Ez a mű a 'Rádnyitva ablak, ajtó' című kötetben található meg.