Dombok dorombolnak
Karcolgat a fény beszáradt ecsettel,
tavam bádogtükrén kipattan a rozsda.
Pisszeg a szél, nádsuhogás csendel,
félelmem kövei húzódnak halomba.
Szivárvány-stóláját nyakába akasztja,
kerti csapom vizet prédikál, csobog.
Tücskök ütemeznek borzongást szavamba,
rezgő bokrok, búgó transzformátorok.
Kabócák dallamán dombok dorombolnak,
hátukat púpozó, gémberedett macskák.
Hallom, ahogy nyakal, szürcsöl a föld: szomjas.
Hangyák borostái bizsergetik arcát.
Ma valami nagyot, hatalmasat tennék,
emberségesebbet, Istenig fölcsapót.
A sörhabzó holdnak nekirészegednék,
kenyérvágó deszkán gyúrnám meg a napot.
Ez a mű a 'Rádnyitva ablak, ajtó' című kötetben található meg.