Budapesti anziksz, 2009
Mennyi elhanyagolt, dohos erdő,
kidagadt gyökerű, inas szálfa!
Összecsomózott forgalmú város,
elszorított és kiguvadt házak.
Tűzfal másnapos, forró testét
dideregteti szebb kilátás.
Domb-idomokkal környékezik,
Sas-hegy, Gellérthegy megkívánják.
Jól kieresztett, hideg éjjelt
prüsszent lépcsőházak kapuja.
Fogatlanul rág ajtófélfát
vacogó bejárat, a huzat.
Óraketyegés, csap cseperész,
bontatlan ágy mellett villany ég.
Rezzenetlen, redőtlen árnyak,
ablakba gittelt, zárt csillagkép.
A vörösborban pácolt szíveket
beisszák száraz, sós pecsenyék.
Keserű keselyű, szesz marja szét
a zsíros májat, Prométeuszét.
Jaj, szólaljon meg végre valaki!
Csend varasodik seb-torokra.
Szénné heged kimarjult virradat
összeforrt bilincs rozsdafoltja.
Ez a mű a 'Fagytak poklaid' című kötetben található meg.