Albérleti fordulónap
Hullatja betárult vakablakon át
korán nyílt virágját házunk, a szobát.
Kristálycsillárunkat ingatja böjti szél,
tetőn hold kitérdelte, járdánk szélinél
varrását gyerekcsapat letaposta.
Kiégett az ég mázatlan samottja.
Vihar fércelődik, felhők foszladoznak,
felszaladt szemeit vissza-visszabontja
csillagtőszúrásokig a szabott idő.
Csönd nyújtózik zsivajban, mit menten kinő,
erkélyemig ér. Óvodáscsoport vonul,
szilánkonként csillan szemükben otthonunk.
Alpakkakés, számlap, matt karfa, rézkilincs
szóródik szét, törik üvegen, résnyi sincs,
szabad hely a fényben, hogy elrejtőzhessünk.
Látványaira esik hitvesi eskünk.
Alkatrészeire bontva, mint az autó,
többet ér az emlék, érméken aranyló,
metál fényezésen mattuló: verdánkat
dobra verem, benzintankjába beszáradt
árnyas lombzuhéval végiglocsolt dűlő,
hol suhant a másnap, sápadt, tovatűnő.
Váltott pénzeken rohamosan romlunk,
arcmásunkat hamisítják bolondul
nagyöblű iszák és öblös hangú, nagy
borisszák: – otthont! – kiált a főúrnak
körútszéli csöves úrnap hajnalán,
mit ma déltől visszafelé halva át
túlittam. Háltam a Liszt Ferenc téren:
jövőre, ha több pénzem lesz, kibérlem.
Albérlet csak ez is, épp, mint ahonnan
ausztrál hívástól háborgatottan
kidobtak. A pór úriszéki vádja
sinkátlanul pöröl, hát mindhiába,
kötetét, ki tudja, melyik ház felejti,
költöztető platón sem kereste senki,
gangrejtett ablaktámasza múltamnak,
hol a huzat parancs nélkül kutathat.
Tarsolyomban kiváló főbérlői
ajánlás, oda tudok-e férkőzni
vele valamelyik méltó kapualjhoz,
hogy megalhassunk. Ha bérlet, ha tulajdon,
különb fogadtatásban nem részesülnénk:
kannásbort hígítva lennénk féleszünknél.
Ez zsongott fejemben. S mint rossz anyacsavar,
gurult a meglazult Oktogon, a kanyar
pántja elengedett, roncs sávok menetét
kocsik kikoptatták: irányt tarts, le ne térj
hazasiklató agytekervényeidről.
Hiteled fordulónapjait ne így töltsd.
Lyukas cipőm cuppog, szívja az ereszlét,
zoknim a flasztert felitatja, kesernyés
nyelvjárású szavakat nyelek a sörrel.
Gerinc- és gallyropogtató, vad szél tördel.
Ürül a tér. Sörösdobozt rázogatok.
Az új kiürítési határozatok
végrehajthatóak. Kutya kapar, szűköl.
Te belülről hagytad benne, én kívülről –
visszaveszik titkainkat, kulcsainkat.
Ajtórés szemérmében virrad, ha virrad.
Bimm-bamm! – Utolsó sörömet félreverik.
Kotyog-e harangnyelv? Olvadt érc, melegíts!
Ez a mű a 'Albérleti fordulónap' című kötetben található meg.