Félhomályban
Másként sötétedik be minden nap,
más élet szívja magába színeit.
Ilyenkor nemcsak jó van, nemcsak rossz.
Horizont döng, rian. A hold filmezi.
Hiszen önkény minden, ami formál.
Amit kiválaszt barátság, teremtés.
S amit körbekínál tágas árnyam,
csupaszabb a fénylő mindeneknél.
Kisestélyi pózol anyám mellett,
sármos vakvilág vinné hanyatthomlok.
Hideg, meleg közé furakodtam.
Évezredeik tövében kuporgok.
Bagószaggal tamponált idillek
beisszák, ami voltam, s még lehetnék.
Anyám csillagot húz rám, ajtót zár.
Az égboltot szemeim elfeküdték.
Unalmas is vagyok, tudom én jól.
Pókháló pillérén örök hallgatás.
Magyarázatot nincstelen tettem,
eredményeképpen, bármilyet talál.
Nyakamban csavarog, kalandozik,
eltévedni készül út, cél, indulat.
Orromat tervekkel teleszívtam.
Mályvák illesztgetik össze szirmukat.
Ez a mű a 'Hazáig látni' című kötetben található meg.