Tornyosuló pirkadat
Hemzseg, zsibong az ég, hínárok sodorják,
szemeimet az álomig kitárja.
Hónom alatt habzó szivacsok, orgonák,
algás pillámon korallok villája.
Orgonaszó barokkos csarnokából
fénysugár tornyosul: gót pirkadat,
köszörüli a hold, ceruzák árnya lángol,
hó-rukk! - hullámok izma kidagad.
Kagylóban búg a fény. Rázárt dallamában
suttogok, föloldom hangomat.
Tehetetlenít gondterhelt tengeráram,
bőrömön só virít, zöldmoszat.
Vedlő vízisikló riszálja az eget,
cigánykereket hány tűz-tengericsillag.
Púderpárálló akváriumüveget
hangfogóz üdére azúr parfümillat.
Gyere, ülj le, fiam! Éhes vagy? Mit eszel?
Lámpát tapogatva papucsomba botlok.
Álmom tükrével kócos fésű felesel,
hátul ízeltlábú barka, váza-potroh.
Behálóz, elernyeszt: békalencse kötöz.
Kabát ölelget csak nagy szakértelemmel.
Vigyáznom kell ma is, vagy a Nap leköröz.
Újságot kínálnak: itt az Élet, vedd el!
Ez a mű a 'Hazáig látni' című kötetben található meg.