Berzsenyi!
Elzengték már lombját lángnyelő madarak,
varjú fojt le gyúló, lassú jegenyét.
Levél-hangjegyeken füst zúdul szerteszét,
törzsének kanóca hallgatásba fakad.
Mostra gatyásodik gazdag Valamikor,
diplomás pimasznak felnyakkendőznének.
Ki hová tud, csikkre, tegnapokra tipor,
alkonyos talpakon napok, napok lépnek.
Volt az a fa gerinc, agykamra-egekig
horpadó, s ha akkor nekünkront a vihar,
ágbogas bordái kitörnek, remegik
szemünket, mi minden gyarlóságot kivall.
Mik most a levelek? Gyáva denevérek,
csimpaszkodnak árnyékok hasadékába.
Beszélj hát, Berzsenyi, kiálts ránk: szót kérek!
Hangodtól hasadjon szét világunk fája.
Ez a mű a 'Hazáig látni' című kötetben található meg.