Vasárnap este
Falhoz hajol az ősz utcalámpa:
hétrőfös szakállat növeszt a vasárnap este.
Tengerből szőtt széllel pofozgatja, vágja.
Félig eresztett redőnyömön
szikrázik a barna barázda.
Kevélységtől megtért reflektorfény
faliórát sikál, kormos éjfélt.
Kifáradt szívem nem dobog.
Izzadt ritmust rí a dob,
pergés perzseli homlokát.
Pezsgősüveg dioptriáin át
dúdolgat csípőd, köldököd rámkiált.
Nyelvem neved után áhítozik, szentül.
Vérem tábortüze húsodért csak kapkod -
zamatos, zsenge rím fintorítja arcod.
Ez a mű a 'Hazáig látni' című kötetben található meg.