Greenwich
– triptichon –
1.
Délelőttből ad előzetest,
faltól falig ér a virradat.
Egy fénnyel mindent elővezet,
mi keleten volt, vagy kimaradt.
Végigsimítod borostádat:
napodat méred, ma épp telik.
Greenwichben összeépült házzal,
világgal Isten, s nagy vétkeink.
Amivé válsz, azért ki felel?
Halottra vetkőzik a szoba,
arcodhoz sűrűsödik a perc,
mindig lesz utolsó vacsora.
Csak maga a halál vihet el,
halálod gondolata soha.
2.
A reggelnek megvolt mindene:
neonderengés, puha kontúr.
Még ázik a tea filtere,
mikor a mentő ott befordul.
Colstokját szél húzza, hajlítja,
visszacsattannak acélstráfok:
intenzív zivatar-statika
méri meg, omlik-e majd rátok.
Infúzióba eresz csöppen,
készül az éjszakai tervrajz
varjakkal fölszögezett ködben.
Volt, aki élt. Volt, aki meghalt,
én gyöngyöző húslevest főztem.
Addig tart minden, míg a vers tart.
3.
Szétosztották közöttünk a gyászt.
Kire több, kire kevesebb jut.
Nem térül szeretet, mégis vársz
szeplőtlen bort, meztelen pertut.
Lehetett óceán, vagy halál.
Sötétben pohár, sőt, élet is.
Ha veled a Nap majd arra jár,
kérj ki egy kört, két kört, és megint.
Ránctalan tenger jár a Naphoz,
pohárhoz bor nyaka közelít.
Könnyekkel sminkelsz, archoz arcot,
derekad hullahopp-köreit
Föld rója akkor is, ha bajt hoz,
hűvös éjt nappallal összenyit.
Ez a mű a 'Rádnyitva ablak, ajtó' című kötetben található meg.